Veszprém megyében a városkörnyéki falvak esetében a népesség fogyása az 1970-es években volt a legnagyobb. E folyamat lelassult, 1995-től kezdődően kismértékű növekedés volt tapasztalható. A születések számának alakulása növekvő tendenciát mutatott 1997-ig, majd ezt követően folyamatos lassú csökkenés figyelhető meg. A ’70-es években a falvakból nagy elvándorlás indult meg a városokba. Az 1990-es évekre ez a folyamat megfordult, jelentősen megnőtt a környező városokból – Várpalota, Székesfehérvár, Veszprém – a községbe való beáramlás. A népesség számának növekedése tehát ezen okokra vezethető vissza.

Várpalota szomszédságában, a Péti patak a Séd-Nádorcsatorna, s a Séd-Malomcsatorna által körülvett területen található Ősi, melyet már a bronzkor embere is lakott. Erről tanukosdnak  a ’60-as években  a falu határában talált leletanyagok. Területe a honfoglaláskor Eöse vezér  birtoka lett, akiről a nevét kapta.  1009-ben István király a veszprémi püspökségnek adományozta. 1082-ben Villa Euse a falu neve. 1430-ban a falu neve Ewsy, 1469-től egy rövid időre mint Poss Ewsy már Fejér vármegyéhez tartozott. 1474-ben azonban újból a veszprémi püspök fennhatósága alá csatolták a király akaratából, mivel a püspök birtokainak nagyobb része ebben a megyében volt.  A török időkben Ősi (1564-ben Hessy, 1572-ben Essy, 1576-ben Ossy, 1581-ben Eoschy) sokat szenvedett főleg Palota végvár közelsége miatt. Hol az egyik, hol a másik sereg sarcolta meg. Többször elnéptelenedett. 1685-re négyötöde puszta. Külön adózott  a török szultánnak és a török földesúrnak. Palota kapitánya – az urbáriumon felül súlyos adókat, szolgáltatásokat és bírságokat rótt fel a jobbágyokra.